Negyven éve történt. Az agg milliárdos elveszítette unokahúgát, akit gyermekeként szeretett. S azóta is, évről évre, valaki – mintha az őrületbe akarná kergetni – minden születésnapján emlékezteti az idős urat arra a tragikus napra… Az évek óta tartó nyomozás új lendületet kap, amikor a férfi felfogad egy vesztes sajtóper után állás nélkül maradt, rámenősnek tűnő újságírót, hogy kísérelje meg az igazság kiderítését. Hisz sokan élnek még a rokonságból, akik akkor ott voltak. A gyilkosnak köztük kell lennie… Ugyanakkor egy jó hírű magánnyomozó iroda munkatársnője rááll az újságíróra, s szinte mindent kiderít róla, ahogyan mások sem bízhatnak abban, hogy titkuk rejtve marad a kivételes tehetségű, tetovált lány előtt.
Bárki, bármint mond ez a trilógia zseniális. Az első betűtől az utolsóig.
Izgalom, szerelem, bűnügy, minden van benne ami kell.
Sok thrillert/krimit a háta mögé küldött, teljesen jogosan. A skandináv könyvek, amúgy is a gyengéim, de ez betalált. Azonnal kikölcsönöztem a könyvtárból, ahogy lehetett. (Édesanyám könyvtárvezető, így nem tartott sokáig..)
Pillanatok alatt átrágtam magam az elsőn, és türelmetlenül vártam a folytatást. A folytatásokkal sem történt másképp.
Ritka az olyan könyv, aminek már az első sorából tudod, hogy igen, ez jó lesz!
És nemcsak, hogy jó! Briliáns!
Olvasása közben mérges, szomorú és ideges voltam. Hangosan szurkoltam, és gondolkodtam, járt az agyam, hogy mi fog történni.
Az ember, amikor először a kezébe veszi, talán nem vár akkora durranást.
“Elolvasok egy laza krimit.”
Csakhogy ez a hozzáállás pár oldal elolvasása után megváltozik. Rájön, hogy egy kincset tart a kezében, ami olyannyira izgalmas, hogy szinte kihullanak a lapjai.
Lisbeth Salandre egy vagány, tökös csaj, akit sokan irigyelhetünk.
Alaposan kidolgozott, átgondolt, érthetően megírt történet.
Arról nem is beszélve, hogy végig megvezetett az író. Végre egy olyan könyv, aminek nem tudom a végét és tátva marad a szám.
Borzasztóan sajnálom, hogy eltávozott, mert a tollából még rengeteg, hasonlóan zseniális könyv születhetett volna.
Nem tudnánk feltámasztani?
A filmet is nyugodt szívvel ajánlom, de csakis az eredeti változatot. Az amerikai verzió katasztrofális.
Az eredeti, dán filmet nézzétek meg, abban sem fogtok csalódni. Ők az igazi Lisbeth és Mikael.
